Keresek valamit, ami valós
Nem emlékszem, milyen érezni
A pillanatok a szemeim előtt múlnak
Megnehezítik az elköszönést
Egyenesen a napba bámulok
Az élet homokként folyik ki a kezeim közül
Üres szív és koromfekete tüdő
Mivé váltam?
Nem érzek semmit
Úgy, mint amikor fiatal voltam
Belül halott vagyok (halott vagyok)
De túlságosan félem a halált
És megvetem
Ezt a világot, amit véres szemeimmel nézek
Felnézek az égre (az égre)
És elalszom
A fegyverropogások altatójára
Altatójára
Habár úgy tűnik, megpecsételtem a sorsom
Az életem egy vászon, amit festek
Egy kép magamról, amit gyűlölök
De képes valaki átérezni?
Élet és halál között
A megbánás súlya alatt élve
Ha feladom, békére lelhetek?
Mert még nem találtam meg
Nem érzek semmit
Úgy, mint amikor fiatal voltam
Belül halott vagyok (halott vagyok)
De túlságosan félem a halált
És megvetem
Ezt a világot, amit véres szemeimmel nézek
Felnézek az égre (az égre)
És elalszom
A fegyverropogások altatójára
Altatójára
Szeretnék a szeretetről beszélni teljes dicsőségében
Helyette szomorúbb történetekben írok ki
Próbálom kitölteni az űrt bármivel
De nem tudom
Nem érzek semmit
Úgy, mint fiatal koromban
Halott vagyok belül
Nem érzek semmit
Úgy, mint fiatal koromban
Halott vagyok belül (halott belül)
De túlságosan félem a halált
És megvetem
Ezt a világot, amit véres szemeimmel nézek
Felnézek az égre (az égre)
És elalszom
A fegyverropogások altatójára
Altatójára
A fegyverropogás altatójára
Altatójára
